Szóval. Azzal kezdődött minden, hogy egy ideje azt tapasztaltam, hogy akikre rákerestem az interneten vagy csak épp eszembe jutottak, azokkal teljesen véletlen másnap vagy harmadnap találkoztam, ha csak egy pillantásra is. Eddig ez lehetne véletlen is, mert nyilván az ember, mikor jár-kel és intézi az ügyeit, akaratlanul is beletoppanhat ismerősökbe. Azonban az volt különös mindebbe, hogy főként olyan emberekkel történt meg, akiket hosszú ideje nem láttam és semmilyen kapcsolatban nem voltam már velük. Sőt, olyan is megtörtént, hogy megfogalmaztam a fejemben, hogy most átmegyek a túloldalra, mert Gyula autója ott szokott állni, hátha most is ott lesz és tudunk beszélgetni egy picit, és Gyula valóban ott volt. Persze, ez még nem különleges alkalom, mert vezetésoktatóként a Nagykőrösi utca a fő parkolóhelye, ott várja a tanítványait, de ettől függetlenül ritkán volt olyan alkalom, hogy épp összefutottam volna vele buszhoz menet. Másik eset volt, mikor napközben hirtelen eszembe jutott egy nagyon régi ismerős, talán 4-5 éve láttam utoljára, teljesen kimászott az életemből (szerencsére), de valahogy rá gondoltam egy pár perc erejéig. És másnap jött velem szemben az egyik utcán Kecskeméten. Pedig tényleg 4-5 éve egyszer sem láttam, egy pillanatra sem, pedig egy városban élünk. És még volt egy-két ilyen eset, hogy hiteles legyek, címszavakban leírom ezeket is :)
Régóta szeretnék egy színes, papír armatúrájú (by Gaál Krisztián, who is a legjobb of all of the építésziz) állólámpát és tegnap, amikor vásároltunk a szüleimmel, épp egy ilyen volt leértékelve a baumaxx-ban. Persze el is hoztuk :) Tök jó, romantikus kis fénye van.
Aztán egyik nap hazafelé menet a ladánybenei buszon összefutottam egy szintén régi ismerőssel, akivel beszélgettünk picit és mesélte, hogy ő épp dolgozik Ladánybenén a Retro nevű helyen. Hát mondom: ne csináld, Zsombor. Esküszöm, hogy azt a helyet néztem ki még régebben, mert hirdettek oda pultoslány munkát. Édesanyám nyomta a kezembe a hirdető cetlit, de valahol elhagytam és amikor kerestem, nem találtam sehol, így nem tudtam pályázni, mert a hely nevére sem emlékeztem. Azt mondja Zsombor: óh, fel is vagy véve, a sógoromé a hely! Nahát ilyet...Újabb megrökönyödés a részemről :)
Ami mindezeken felül a legnagyobb "csoda" volt számomra, az a most kezemben tartott Újjászületés című Margaret Mazzantini regény megvásárlásának története. Miután Krisztiánt elkísértem a munkahelyére, benéztem az Alexandra könyvesboltba, mert még tengernyi időm volt. Ez a tengernyi idő szempillantás alatt egy perccé zsugorodott, ahogy beléptem az akciós könyvek rengetegébe. Sokat nézelődtem, mert egyébként is szerettem volna valamilyen könyvet venni és ez a hatalmas leárazás csak megerősítette a tervemet. Hirtelen megpillantottam egy könyvet, aminek a borítóján az a kép állt, amely még a legelső érintőképernyős telefonomon volt nagyon sokáig háttérkép. Nagyon megtetszett annak idején ez a kép. A rajta látható szobában egy polc, lámpák és egy egyszerű franciaágy díszeleg, azon egy hölgy és egy fiúcska. Minden kék és ezt a kékséget felaggatott narancssárga halak dobják fel. Teljesen meglepett a dolog. Nem tudtam, hogy ez a kép egy könyv borítója hivatalosan. El is olvastam a borító hátoldalát, amelyből világos volt, hogy valamiféle anya-fia sztoriról van szó a kortárs regényben. Tetszett, de valahogy az a kikapott részlet nem volt elég ahhoz, hogy a pénztárhoz vigyem magammal ezt a kék csodát. Ránéztem az órámra, ijedten láttam, hogy már csak 10 percem maradt a busz indulásáig, ezért kiszaladtam és gyors léptekkel közelítettem az állomás felé. Otthon tettem-vettem, csináltam a kis dolgaimat, aztán délután, mikor mentem Krisztián elé, még egyszer bementem a boltba. Felhívtam Rékát, hogy hé, tök nagy leértékelés van az Alexandrában és megkérdeztem tőle, hogy esetleg van-e valami, amit ajánlana, mert elvesztem itt a sok olvasnivaló között. Réka azt mondta, hogy hmmm, van egy fiatal olasz írónő - Margaret Mazzantini -, akinek egész jó könyvei vannak. Megkértem, hogy mondjon címeket is, mert az írónő kurta nevét nem jegyeztem volna meg addig, amíg leteszem a telefonkagylót, a címet könnyebben vissza tudom idézni az eladónőnek. Mondta, hogy máris rákeres az interneten.
-Mmmm, várj csak, Margaret Mazzantini, mondjuk van itt egy ilyen, hogy Újjászületés.
-EZT NEM HISZEM EL, Réka hát ez komolyan hihetetlen...Esküszöm, hogy reggel, mikor benéztem a boltba ugyanezt a könyvet pécéztem ki magamnak, mert a borítója nagyon sokáig háttérképem volt a régi kis Samsungomon, de nem tudtam, hogy ez egy könyvnek is borítóképe.
- Ne már, őrület, telepátia!!
Szóval ez volt a hab a tortán, a pont az i-n, a dolog tetőpontja - és még fokozhatnám -, ami végül rávett arra, hogy tényleg magammal vigyem a pénztárhoz az alkotást. Akkora mosoly volt az arcomon, mint egy óriás dinnyeszelet. Alig vártam, hogy elkezdjem olvasni a történetet. Megalapozta ez a kis "telepátia" a még nagyobb vágyakozásomat a könyv lapozgatására.
Szóval igen. Talán ez volt az utolsó esemény ebben a sorozatban. És ugye elhangzott a párbeszédben az a bizonyos telepátia szó. Vajon tényleg erről van szó? Szerintetek mindez kinek a műve lehet? Csak az elmém
játszik velem és a gondolataim teremtő ereje? Tényleg bejönne ez a dolog?
Elvégeztem pár hónapja egy agykontroll tanfolyamot. Akkor volt egy nagy-nagy sikerem, amit fel is jegyeztem az agykontroll naplómba, azonban azután stagnálónak éreztem a dolgot. Persze rendszeresen relaxáltam és igyekeztem a gondolataimat és a figyelmemet azokra a dolgokra irányítani, amit el szeretnék a jövőben érni, de nem alkalmaztam a technikák széles skáláját és sokszor elaludtam a relaxáció közben, ami állítólag az ego tiltakozását jelenti. Azonban ezek a dolgok gondolkodóba ejtettek. Pedig mostanában nem is végeztem a relaxációt sem (sokat alszom a szkeptikus kis párommal, hehe). De mégis anélkül lenne ekkora ereje a gondolataimnak? Vagy a holdállás? Az időjárás? A bioritmusom? Mi áll ennek az egésznek a hátterében?
Bármennyire is lehet szkeptikus valaki, engem nem elégítene ki egyszerűen az az állítás, hogy mindez csak a véletlen műve. Hogy lehetne a véletlen műve az, hogy valami pontosan úgy következik be, ahogy percekkel előtte megfogalmazom magamban?! Emögött komoly munka áll. Az elmém, az univerzum és a sors együttes összeesküvése lenne ellenem? Vagy értem? :)
Mindenesetre érdekes és jó érzéssel töltöttek el ezek a bizonyos "véletlenek". Pár napra igazi teremtőnek éreztem magam. Ja és még mindig! :) Tartson ez örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése