Most úgy tűnik, mintha a blog elkezdésével gyorsan pótolnom kéne a sok-sok élményt, amit átéltem. Olyan ez, mint amikor hónapok elteltével újra előveszed a naplód, keresgélsz az elmédben és egymás után kapkodva jönnek a mondatok. Ebből keletkezik egy kicsit összefüggéstelen és részleteket mellőző gondolat-maszlag. Ezt szeretném elkerülni, mert ilyenkor hiányoznak a részletek, az érzések, amiket átéltem és csak egy szokványos eseménybeszámoló jelleg marad meg.
Az elmúlt hétvégén összetömörült négy esemény is:
Pénteken a kedves párom születésnapját ünnepeltük meg végre barátokkal körbefonva is, és nem csak kettecskén-harmóniában. Közös lecsófőzést csináltunk. Kezdődött egy bevásárlással - együtt. Utána szépen felosztottuk a szerepeket (milyen ritka manapság, igaz?:)) Krisztián állt a bogrács mellett/felett/alatt, én pedig daraboltam a finom zöldségeket és délelőtt készítettem egy finom tortát (erről még később írok, mert nagyon jól bevállt recept, amit szívesen megosztok). Jól sikerült az este, nevetéssel és beszélgetéssel töltöttük az időt. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem készítettem fényképeket, amik emlékeztetnének az alkalomra. Nembaj, szívben minden megmarad!
Szombaton délelőtt itthon várt a családom azon része, akikkel sajnos kevésbé tartjuk a kapcsolatot. Egy éve tartottunk egy unokatestvér találkozót és akkor felmerült az ötlet, hogy rendszeresen tartsunk ismétlést. Idén nálunk, itt Ménteleken volt ez az összejövetel, finom lángossal, pörkölttel, közös élményekkel. Érdekes így sok idő után megismerni eddig rejtett unokatestvéreimet is. Itt azonban kevés időt töltöttem, mert délután fél négy körül már indulnom is kellett a városba egy esküvőre, ami nagyon izgalmas volt, mert Krisztián volt az esküvői sofőr. Ezért kaptunk közös meghívást a ceremóniára és az utána tartandó lagzira is. Olyan büszkeséggel töltött el a szépen öltözött, karizmatikus, vagány és szexi sofőröm, hogy ihaj! Jó érzés volt ott lenni. Közben én bőszen kattogtattam a fényképezőgéppel tanulva a pénteki szülinapozásból. A kemény munka után következett a jól megérdemelt szórakozás, a lakodalom. Szinte meg sem kellett érkezni a "tett helyszínére", már javában zajlott is a mulatozás. Igen, egy jó bulis kis társaságba keveredtünk :) Pici feloldódás (vagy nevezhetjük meggybornak is) után már nekünk is ment a tánc. Jól éreztük magunkat.
Másnap pedig Lajosmizsén tartottuk szeretett nagynéném születésnapját békében és nyugalomban. Innen hazatérve megnéztünk közösen egy filmet Árvák hercege címmel. Erről a filmről szintén mesélek majd egy külön bejegyzésben. Azt hiszem, tökéletes lezárása volt a mozgalmas hétvégénknek.
Képekkel is hamarosan tudósítok, amint megkaptam őket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése