Árvák hercege

Ahogy ígértem, beszélek egy kicsit erről a filmről, ami egy nagyon mozgalmas és mindenféle vegyes érzelmekkel és feladatokkal teli hétvégénket zárta le. A vasárnapi nagynén-szülinapozáson hangzott el a cím és akkor határoztuk el, hogy megnézzük majd ezt a filmet.

Dióhéjban a történet egy árvaházban felnőtt fiúról szól, akit az árvaház doktora megtanított az orvoslás mindennemű csín-bínjára. Itt azonban korántsem ér véget a történet. A fiú lelke mélyén azonban tiltakozik az orvoslás ellen, nem tartja magát igazi orvosnak, hisz "csak" az árvaház falai között gyakorolta a mesterséget. Így a lázadás jeleként egy napon otthagyja a szeretett árvaházat és munkát vállal egy termővidéken, ahol almaszedéssel foglalkozik. Egész más élethelyzetbe csöppen, ahol kemény munka és zord körülmények fogadják. A fiú titkolja mind árvaházi, mind orvosi múltját a helyi emberek előtt.
A vidék tulajdonosa egy éppen akkor gyakorlatozó légierős katona, aki feleségével és édesanyjával él a telken. Ahogy azt a lelkes néző sejtheti, itt kezdődnek a bonyodalmak. A katona távollétében egyre több időt tölt együtt az újonc, tapasztalatlan, árva almaszedő és a kedves, gyönyörű feleség. Egy idő után egymásba bonyolódnak, ami a telken élő többi munkás számára is kiderül, a férj azonban erről semmit sem sejt, hisz távol van. A két szerető töpreng, hogy mi tévő legyen, de megoldás híján csak lebegnek az idővel és az eseményekkel. A háttérben komoly dilemma játszódik le a főszereplő fiú fejében, hiszen vidéki tartózkodása alatt az árvaház orvosa folyamatosan értesíti őt az éppen zajló eseményekről és jelzi a fiú felé, hogy az árvaháznak másik orvos kell, mert őt a közeljövőben le akarják váltani. Az orvos még azt is "elintézi", hogy a fiú hivatalos diplomát is szerezzen. Olyan értelemben, hogy - az akkori technikáknak megfelelően - hamisítja saját diplomáját az ifjú nevére. A bizottság előtt így mutatja be a leendő orvosjelöltet. Később azonban ez az orvos altató túladagolásban meghal, amiről a fiú is hírt kap.
A fiú szívét a szerelem ide, a hivatás és bűntudat pedig oda köti. Végül a megoldást az jelenti, mikor a férj hazatér a szolgálatából, deréktól lefelé teljesen lebénulva. Ekkor a fiú úgy érzi, hogy a megrokkant férjnek szüksége van a feleségére és maga mögött hagyva az itt töltött idejét, visszatér régi otthonába, az árvaházba és ott orvosként tevékenykedik tovább. A történetet egyéb magánéleti szálak is díszítik, erős hatásokat keltve bennünk, de ezeket rengeteg idő lenne részletezni.

A film végig szomorkás és melankolikus hangulatú. A boldog pillanatokban is összeszorul a néző szíve. És, bár a cselekmények menete és a történések döntő része kiszámítható, mégis komoly érzelmeket ébreszt abban, aki látja és átérzi a filmet. Nekem összességében tetszett, bár nyilvánvalóan voltak benne hatásvadász momentumok.  Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a film mondanivalója, de talán arra a következtetésre jutottam, hogy a legfőbb az lehet, hogy a sors végül mindenkit oda "rendel", ahol szükség van rá, és ahol a legjobban tudja kamatoztatni a saját jelleméből fakadó tudását és elhivatottságát. A fiú visszatér és megtalálja igazi helyét az árvaházban
, ahol szeretet és békesség lengi körül, másokról gondoskodik és azt végzi, ami a képességeinek legjobban megfelel Az odaadó feleség is végül megkapja méltó büntetését azáltal, hogy élete végéig férjének kötelezi el magát, aki folyamatos gondozásra és ápolásra szorul. Bár az is lehet, hogy ez a gondolat csak abból fakad, hogy a szívem mélyén nagyon ellenzem a hűtlenséget és bosszantónak tartom. De a film az ilyen - hozzám hasonló gondolkodású - embereket és dilemmába szorítja, hiszen halvány okot is ad a feleség hűtlenségére.
Az alkotás végén a sok bennem megfogalmazódott kritika ellenére mégis hallgatott a lelkem, és nem tudtam megszólalni. Bevallom, nagy hatást gyakorolt rám és sokszor el is pityeredtem közben. Ha egy mondatban kéne véleményeznem, azt mondanám, hogy szép film volt, tele érzelmekkel és érzelmeket keltő jelenetekkel. És amit már a bejegyzés elején is említettem: a legjobb lezárása volt a hétvégének, együtt, ölelésben, melegségben.